Mitől lesz egy tájkép több, mint szép?

 

Egy fotó lehet szép, de ha nincs mögötte történet, akkor csak egy színes vagy fekete-fehér kép.

Mindig törekszem rá, hogy amikor egy fotót készítek vagy kiállításra viszek, az biztos ne csak egy „de szép kép” érzést keltsen. Legyen benne valami olyan tartalom, ami megszólítja a nézőt.

Én nem csak kattintgatni szeretek, én szívvel, lélekkel alkotni érkezem, mert másképp mi értelme van. Ez elmondható akkor is, mikor egy palack bort fotózom.

A bornak és az üvegnek is rezgése van. A bort magát sok ember munkája hozta létre, előtte pedig a nap érlelte. Végsősoron a természettől kaptuk. Így érdemes és kell szemlélni mindent amikor gépet fog a kezébe az ember.

A fotózás azért egy kivételes dolog, mert a szép gyorsan elmúlik, de a képen ott maradhat. Ott vannak rajta a rétegek, a pillanat ritmusa és ami a legfontosabb, ott van a történet is!

Szerintem ezek az érzések, ez a látásmód adja meg egy fotó mélységét, melyet át szeretne adni annak alkotója. Ha ezek nincsenek meg, akkor a fotó csak egy szép kép marad.