Bejegyzések

Legújabb bejegyzés

Miért jobb a nyomtatott kép, mint a digitális?

  Miért jobb a nyomtatott kép, mint a digitális? A fotózás hőskorában egy-egy kép kizárólag nyomtatott formában létezett. Legfeljebb diafilmen, ami szintén nem digitális, hanem kézzelfogható hordozó volt. Aki régebb óta fiatal, emlékszik arra az izgalomra, amikor vártuk, hogyan sikerültek a nyaralás vagy egy születésnap képei. Vajon minden rajta van? Nem hiányzik-e egy fej vagy egy láb? A modern kor mindezt teljesen átalakította. Ma egy gyors kattintás a telefonnal, és már kész is a fotó. Utána csak pörgetjük, mutogatjuk a rokonoknak, ismerősöknek. Ennyi. Természetesen régen is más volt a fotózás művészi oldala, de mára az is átalakult. Bár én magam is digitális gépet használok, egy fotóra mégsem úgy gondolok, ahogyan általában szokás. A telefonos képek nálam is megvannak a hétköznapokban, de számomra a fényképezőgép és a számítógép csak köztes eszközök. Az út végén mindig a papír áll. Egy különleges, értékes felület, amelyre felkerülnek a fények, árnyékok, színek és árny...

Mitől lesz egy tájkép több, mint szép?

  Mitől lesz egy tájkép több, mint szép?   Egy fotó lehet szép, de ha nincs mögötte történet, akkor csak egy színes vagy fekete-fehér kép. Mindig törekszem rá, hogy amikor egy fotót készítek vagy kiállításra viszek, az biztos ne csak egy „de szép kép” érzést keltsen. Legyen benne valami olyan tartalom, ami megszólítja a nézőt. Én nem csak kattintgatni szeretek, én szívvel, lélekkel alkotni érkezem, mert másképp mi értelme van. Ez elmondható akkor is, mikor egy palack bort fotózom. A bornak és az üvegnek is rezgése van. A bort magát sok ember munkája hozta létre, előtte pedig a nap érlelte. Végsősoron a természettől kaptuk. Így érdemes és kell szemlélni mindent amikor gépet fog a kezébe az ember. A fotózás azért egy kivételes dolog, mert a szép gyorsan elmúlik, de a képen ott maradhat. Ott vannak rajta a rétegek, a pillanat ritmusa és ami a legfontosabb, ott van a történet is! Szerintem ezek az érzések, ez a látásmód adja meg egy fotó mélységét, melyet át szeretne...

A csend fotózása – miért szeretek egyedül kint lenni?

  A csend fotózása – miért szeretek egyedül kint lenni? Elsőre furcsának tűnhet a címben feltett kérdés. A válasz azonban egyszerű: az elvonulás, a természet rezgésének átélése számomra csak a saját tempómban működik. Sokan gondolhatják úgy, hogy egyedül kint lenni unalmas. Nincs kihez szólni, nincs kivel megosztani az élményt, és csak a csend vesz körül. Én erre azt mondom: a természetben a csend nem üres. Tele van jelenléttel. Egy élményt megosztani lehet később, szóban is. A legjobb azonban az, ha maga az elkészült kép mesél helyettem. Remélem, hogy ez sokszor sikerül. A „nincs kihez szólni” számomra nem jelent problémát. Egyedül lenni nem magány, hanem figyelem. Figyelem magamra és a külvilágra – ami nálam a természet, a táj, az élővilág. Beszélgetni nem csak szavakkal lehet. Bár bevallom, ha nem tájat vagy tárgyat fotózom, gyakran hangosan is kimondom a gondolataimat. Furcsa? Lehet. Amikor azonban tőlem pár méterre úszik el egy hattyúcsalád, számomra természetes, hog...

Színes vagy fekete-fehér?

  Színes vagy fekete-fehér? A szín mesél. A fekete-fehér érez. Számomra ez nem technikai döntés, hanem érzelmi. Egy fekete-fehér kép nálam soha nem beállítás kérdése. Előfordul, hogy verőfényes napsütésben is olyan hangulat születik, ahol nem a szín viszi a kép lelkét. Gyakran a vízhez kapcsolódó témák kérik a fekete-fehér megjelenést. Ilyenkor drámaibb érzelmek kerülnek előtérbe. A víz – ahogy a mondás is tartja – az úr. Szépsége mellett tiszteletet követel, hiszen képes mindent elvenni. Akár az életet is. A Szigetköz az ezer sziget országa. Itt minden adott ahhoz, hogy a színekkel vagy éppen azok hiányával játsszunk. Egy jól eltalált kép érzelmeket vált ki: egy nappali falán megpillantva vonzza a tekintetet, akár csillog, akár lágyan beleolvad a végtelenbe, akár tajtékzik. Ősszel és télen általában könnyebb fekete-fehérben gondolkodni. A táj ilyenkor visszafogottabb: szürke, barna, melankolikus. A téma sokszor adott, már csak a helyet és a pillanatot kell megtalálni. ...

Tájfotózás rossz időben

  Tájfotózás rossz időben Az első és legfontosabb: nincs rossz idő, csak más hangulat. Természetesen létezik ideális időjárás. Se nem hideg, se nem meleg, se nem túl felhős, se nem vakítóan napos. Mégis, a köd, az eső és a szürkeség egészen más történeteket mesél. Sőt, sokszor mélyebbeket. Előfordul, hogy én is nehezebben indulok el egy igazán ködös, szürke téli reggelen. Amikor azonban már kint vagyok, minden kétségem elmúlik. Napos időben általában könnyebb témát találni. A fény szinte végtelen lehetőséget ad egy fotósnak. A szürke, „lapos” idő ezzel szemben több kihívást hoz, de más hangulatot is. Egy táj egészen más arcát mutatja nyáron, ősszel, télen és tavasszal. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Egy őszi vagy téli kép gyakran több érzelmet hordoz. Megjelenhet benne a bánat, az elmúlás érzése, a megállás és a csend pillanata. Talán ezért is szeretem különösen ezt a két évszakot, és azokat a lehetőségeket, amelyeket magukban rejtenek. Az első fotóm, amelyet megv...