Színes vagy fekete-fehér?

A szín mesél.

A fekete-fehér érez.

Számomra ez nem technikai döntés, hanem érzelmi. Egy fekete-fehér kép nálam soha nem beállítás kérdése. Előfordul, hogy verőfényes napsütésben is olyan hangulat születik, ahol nem a szín viszi a kép lelkét.

Gyakran a vízhez kapcsolódó témák kérik a fekete-fehér megjelenést. Ilyenkor drámaibb érzelmek kerülnek előtérbe. A víz – ahogy a mondás is tartja – az úr. Szépsége mellett tiszteletet követel, hiszen képes mindent elvenni. Akár az életet is.

A Szigetköz az ezer sziget országa. Itt minden adott ahhoz, hogy a színekkel vagy éppen azok hiányával játsszunk. Egy jól eltalált kép érzelmeket vált ki: egy nappali falán megpillantva vonzza a tekintetet, akár csillog, akár lágyan beleolvad a végtelenbe, akár tajtékzik.

Ősszel és télen általában könnyebb fekete-fehérben gondolkodni. A táj ilyenkor visszafogottabb: szürke, barna, melankolikus. A téma sokszor adott, már csak a helyet és a pillanatot kell megtalálni.

És mikor szeretek színes képeket készíteni? Szinte mindig. Alapvetően pozitív, vidám ember vagyok, így gyakran a színek változatossága és kavalkádja gyönyörködtet. Ezek a képek energiát adnak, amelyek végig kísérik a napomat. Már írtam korábban is: a fotózás számomra feltöltődés – színekkel, érzésekkel, hangulatokkal.

A címben feltett kérdésre végül ez a válaszom:

egy fotó színessége vagy fekete-fehér megjelenése gyakran önmagunk tükörképe abban az adott pillanatban.