Egy kép története – hogyan születik meg egy tájkép

 

Egy kép története – hogyan születik meg egy tájkép

Egy fotó sosem egy pillanat.
Hanem döntések sora.

Hova állok?
Meddig várok?
Mikor engedem el?

Egy kép története gyakran fontosabb, mint maga a kép.

Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de talán érthető.

Egy elindulás előtt én általában csak azt gondolom végig, hogy a Szigetközben nagyjából honnan indulok, és merre szeretnék tartani. Konkrét helyet, előre meghatározott lokációt nagyon ritkán választok.

Ezt azért teszem, mert tudom: egy adott pillanat előre nem tervezhető. Azt ott és akkor fogom meglátni, akkor fogja a tekintetem odavonzani. Egy megcsillanó víztükör, egy beszűrődő napsugár – ezek sosem tervezhetők előre.

Természetesen nem azt mondom, hogy bizonyos helyen, bizonyos napszakban nem „várható el” egy jó pillanat. De ahogy mondani szokták: ember tervez, Isten végez.
És én ehhez tartom magam.

Akad olyan nap, amikor csak néhány fotó születik.
És olyan is, amikor szinte minden kép magával ragadó.

Mindkettő rendben van.

Ez a poszt nem a technikai beállításokról szól – azokról számtalan blog, videó és tanfolyam elérhető. Itt a pillanat meglátása és megérzése a lényeg.

Tanulható ez?
Szerintem nem.

Viszont aki nyitott szemmel és szívvel járja a tájat, az előbb-utóbb ráérez. Ebben biztos vagyok.

A fenti kérdésekre a válasz végül mindig ugyanaz:
a hely és a pillanat dönti el.

Van, hogy hosszú percekig állok és várok, keresem a „tökéletes” időablakot.
És van, hogy néhány kattintás után továbbindulok, mert ott és akkor nincs több annál.

Aki most szeretne belemerülni a táj- vagy természetfotózásba, annak csak ennyit tudok mondani:
legyen türelmes.

Ne akarjon mindenáron fotózni.
Várjon. A pillanat el fog jönni.

Közel húsz év után ez az én tanácsom.

Megjegyzések

  1. Ez pontosan így van a természetfotózásban.
    Már jó 30 éve várom, hogy eljöjjön "a pillanat". Nem adom fel, türelmes maradok...
    Talán gyakrabban kellene tiszteletünket tenni a természetben... és megérkezni a jelenbe.
    ;)

    VálaszTörlés
  2. Bizony! A fotózás, szerintem is a türelemről szól. Van, hogy hetekig nem születik olyan kép, amire azt mondja az ember: na, igen, ez tetszik. Ettől függetlenül, szeretjük, megyünk, korán kelünk, ha kell! :) Köszönöm, hogy hozzászóltál! Remélem tetszenek a bejegyzések és máskor is megosztod velem a véleményed! Üdvözlettel, Kornél

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése